Gelei család

 

A Gelei (és változatai) családok pontos eredete és származása eddigi ismereteink alapján teljesen még nem tisztázott.

Ma a történelmi Magyarország területét vizsgálva a Gelei/Gellei/Gellyei/Gelley/Geley/Gelle név... jelenik meg, de vannak szórványos előfordulások a szomszédos területeken is (Ausztria, Bajoroszág). Érdekesség – vagy véletlen egybeesés – hogy a Gelley név-forma viszonylag gyakori Angliában és ennek alapján előfordul Amerikában is, bár van Magyarországról származó kivándorolt is néhány.

 

Magyarország területén, négy jól elkülöníthető helyen: Pozsony környékén, Somogyban, Alsóháromszéken (Székelyföldön) és Borsodban lelhető fel a Gele/Gelle helységnév valamilyen változata. A székelység, mint határvédelmi feladatot ellátó nemzetség, az említett területeken (Borsod kivételével) őrségi feladatot látott el.

 

Az 1116-ban a csehek ellen viselt hadjáratban a morva határon az előőrsöt a besenyő és székely határőrök alkották, ahol minden bizonnyal a nyugati határszéli (a vágvidéki és a mosonyi) székelyekről van szó. A hajdani Gelle-szék (1328) területén máig létezik az Ó-Gellét is magába foglaló Egyházas Gelle község, melynek nevét feltételesen a Gellértből vezetik le.

 

Az 1533-ban énekmondó regősök nyomán lejegyzett krónikás-ének, a Csíki Székely Krónika szerint a „Havasi Dacia Atilla birodalmának felfordulása után foglaltatott el a legvitézebb emberektől a’ Székellyektől”, akik később szövetséget kötöttek a honfoglaló magyarokkal. A kereszténység felvételekor kirobbant harcok kapcsán számos vitéz nevét éneklik meg a regősök, köztük egy Gellyén nevezetű (Gellyén nemzetségbeli) vitéz is harcolt Budvár, a székely nemzet fővezére lakhelyének megtartásáért.

Budvár

 

A magyar királyok, hercegek, trónkövetelők évszázadokon át igénybe vették a székelyek szolgálatait, hol kiséretként, hol hadviselőkként. Ismeretes például, hogy a Mánuel görög császár ellen 1150-ben vívott harcokban részt vesznek székelyek, vagy a regösök megéneklik, hogy székelyek is kisérik Piroskát, a későbbi Irénét Bizáncba, védik a tatárok, kunok betörései ellen a határokat. Mindezen szolgálatok fejében többfelé kaptak birtokadományokat a székely vitézek. De a krónikás-ének szerint azt a kiváltságot is megkapták, hogy „a királynak, mikor válosztatik, megházasul, vagy fia születik, ökörsütést adnak”. Arról is szólnak a regék, hogy a folytonos harcok nyomán nem egyszer kihalnak vagy elnéptelenednek a székely vagy magyar (pannon) családok, települések és ilyenkor a király vagy a helyi vezetők áttelepítik a hadviselő vitézeket („Csák...Kasza, Árkos, ki Pannon földére kiszálla”, másutt „egyik fia, Arad a’ maga Tribussával általtéteték a’ Zarán Tribussa földitől nem meszsze, szinte a Pannon széle földibe”, vagy „a Pannon király nagy földdel ajándékoza meg”, de szól Pannon földről a székelyek közé telepített és ott elszékelyesedő vitézekről is: „Pannon földéről való nemes ember a’ maga nevéről nevezett várat: Mikó várát építse”).

 

Mikor és milyen sorrendben bukkantak fel először az említett környékeken a székelyek és köztük a Gelei nemzetség, netán egyszerre – megválaszolhatatlan, de minden valószínűséggel honfoglalók lehettek, hiszen ezeken a területeken (mint ez a székelyek között széles körben szokás volt) saját család- (nemzetségi) nevükkel jelölték meg a földeket, vizeket és az erdőket (Gellye pataka, Gellye mezeje, Geje-víz ....) és persze a településeket (Gelle, Gelej, Gellye).

Egyházasgelle

 

A Vereckei Hágón beözönlő főerők Muhi és Pest között biztosan kifosztották az Ó-Gelejt. Az Erdély keleti szélein betörő mellékhadak Arad irányában haladtukban végigtarolták Háromszéket, benne Gellyét. A Délvidékről támadó hordák elpusztították a Siklóstól Csáktornyáig húzódó vidéket, benne a Kapos környéki Geje-víz melletti településeket. Viszont a Pozsony körüli kb. 20 km-es körzetet, benne a Csallóköz felét nem foglalták el a tatárok: Ó-Gelle ennek a területnek a határán lehetett, így vagy megmenekült, vagy a lakosoknak volt lehetősége behúzódni Pozsonyba. A tatárok elvonulása (1243) utáni újratelepülésnek is a megmaradt országrészekből kellett kiindulnia.

A tatárok 1241-42-ben majd egész Magyarországot feldúlták, lakosait kiírtották. Elpusztított területek.

 

A Gelei család első előfordulásának színhelyéül ezért tarthatjuk a felvidéki Pozsony vármegyében lévő ó-Gelle helységet, amelyet 1245-ben említ először oklevél Gala néven. A többi területre innen rajzottak ki a Gelle-iek. Maga árkosi Gelei Benedek még 1645-ben is így tudja, amikor levelében és emlékiratában ezt írja „Szentmihályfalvára vonultam Gele város közelében, ahonnan őseim Erdélybe vándoroltak” és ezen feltételezései alapján kereste ott maradt rokonait.

 

A Gelle faluról ránk maradt okirati adatok alapján tudjuk, hogy: 1253-ban királyi udvarnokok falujaként Pozsony várának tartozéka volt. Innen származnak Gellyei István királyi étekfogó-mester ősei, aki 1552-ben II. Lajostól nyer újraadományozott armálist és akinek a birtokai Somogy megyében voltak (1252-ben bukkan fel egy birtokleírásban a somogyi Gele-víz a Kapos vizéhez közel). Ehhez a családhoz tartozott Gelei István comes (gróf) aki a Vasvári káptalanban kelt bizonyságlevele szerint 1300 körül eladja Kaan helységben lévő birtokát Imre mesternek. A Gellyei család az 1400-as években több somogy megyei alispánt adott. Ugyanennek a családnak a birtoka lehetett a szomszédos zala megyei Gellénháza is, amelynek első említése 1490-ből való (akkor Gellyenhaza alakban írták) Van olyan feltételezés is, hogy a község a Gellén (Gellyén) nemzetségről kapta a nevét. Az sem lehetetlen, hogy itt a Gellén (Gellyén) székely nemzetség neve bukkan fel, bár a név eredetét mások a Chilian/Kilián névvel magyarázzák. A középkorban jelentős család a Gellénházai földek döntő részének tulajdonosa volt, de 1542-ben egy hűtlenségi per következtében elvesztette a birtokait, és a falu a kisnemesek tulajdonába került.

 

Nem kizárható, hogy a kor szokásai szerint a család az ország különböző területein kapott adománybirtokot, így az előbbiek mellett Borsodban is. Gelej települést története során említették Gele, Gelle, Geley és Gelej néven is. A ″Feleletek Gelej községről...″ című, a gelejiek által 1864-ben kiadott adatközlésből kiderül, hogy az itt élők szerint a község a nevét a gella (juhbőr, kacagány) ″ős hun szótól nyerte″.

 

A középkori falu első okleveles említése 1323-ból való, ahol Barátnyárád határjárásában szerepel Geley-ként, bár Borovszky 1261-ből is talált feljegyzést a községre vonatkozólag. Mindamellett a Gelei törzs borsodi ágának eredetéről csak feltételezések állnak a rendelkezésünkre. Annyi ismert, hogy 1354-ben az egri káptalan előtt Geley Demenes tulajdonának rendezése folyik, majd az oklevelek szerint folyamatosan a XIV-XVI-ik században is birtokos a Geley család. Ebből a családi ágból származtatható több református pap, köztük a leghíresebb Gelei István 1589-1649 (más néven Gelei Katona István), aki Bethlen Gábor és a két Rákóczi György fejedelmek udvari papja, és 1633-tól Erdély református püspöke volt, valamint Gelei József /1754 Alacska- 1838 Miskolc) a Sárospataki Kollégium tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Robinson Crusoe első fordítója.

 

Érdekes tényre hívja fel a figyelmünket Erőss Gábor: Geleji Hereditás című munkájában miszerint a temetőbe kilátogatva ismerhetjük meg Gelej kapcsolatát székelyföld településeivel és kultúrájával. Gelej temetőjében Magyarországon egyedülállóan találhatjuk meg a kopjafás sírköveket és a koporsót utánzó sírköveket, amelyeket a népnyelv haskövekként emleget. Ilyen sírkövek a székelyföldön kizárólag a Baróti hegység lábánál elterülő Árkosi Geje közelében lévő erdővidéki Vargyas község temetőjében, valamint a Baróti temetőben találhatók.

Haskő a Geleji temetőben.

 

Mivel ez a terület az Erdély és Pozsony közötti útvonalon fekszik, kézenfekvő a kapcsolat.

A honfoglalás idején elsősorban az ország nyugati karéján szervezték meg a határvédő gyepüket. A X. század második felétől a székelyek a magyar fejedelemség nyugati–

délnyugati és keleti határain teljesítettek határvédő-határőr szolgálatot. Így létezett: Baranyai székely ispánság (Váty központtal), Pozsonyi ispánság, Sasvári székely ispánság (Moson), Bihari (telegdi) székelyek, később Abaújban (Borsod mellett) is éltek székelyek. A magyar királyság megalakulása után a nyugati veszedelem csökkent, míg keletről a nomád népek betörése egyre nagyobb veszélyt jelentett, ezért az Árpádházi királyok igyekeztek megerősíteni az ország keleti határait is. Erdélybe, a mai Szászföld területére feltehetően a XII. század első felében érkeztek nagyobb székely betelepítettek, majd az 1220-s évek környékén határvédelmi feladatokkal letelepítik a Székelyeket a Kárpátok hágóin átjárást biztosító völgyek aljában. A székely ispánt, aki a székelyek legfőbb bírója és katonai parancsnoka, IV. Béla idején 1235-ben említik először a krónikák.

 

A Székelyföldi településeiket nem törzs- vagy személynevekről nevezték el, hanem – meglepő módon – helynevekről.

 

A Pozsonyi székelyek keletre telepítésével egy Gelle-ből (Gellyén nemzetség) származó család Székelyföldre letelepedvén elnevezi családjáról a kapott földet Gejének, Gellyének, ezen a területen átfolyó patakot Gellye patakának és a környező dombokat Geje mezejének.

Gelje 1942

Vártemplom Geljében

 

Az sem lehetetlen, hogy a folyamatos hadi szolgálat során valamelyik hadfi személyes birtok-adományt kapott. Erre utalhat az is, hogy Árkost Arkus néven 1332-ben, Gelejjel és Gellyével majdnem egyidőben, említik először.

 

A mai Árkos területe három részből áll: Alszeg, Felszeg és ó-Árkos vagy Geje/Gellye, amin árfolyik a Gellye pataka. 1241-ben ezt a környéket is feldúlták a tatárok. A tatárok elvonulása után (egyes adatok szerint) Árkos területére költözött két közel fekvő település (Bedőháza és Pincehely) megmaradt lakossága. A megnövekedett faluban ó-Árkos néven különböztetik meg az eredeti települést. Az ó-Árkos területét manapság is Gejének hívják, az ó-Árkos legnagyobb területe most is Geje-mezejeként van feljegyezve, az ó-Árkos területén átfolyó patak nevét Geje-patakának hívják és Árkoson még a mai napig is él a Geley, Gelei család.

 

Ebből a családból több emlékezésre érdemes és neves személy származott:

 

A filozófia és orvostudományok magistere, neves szónok és Bethlen István bizalmas embere volt árkosi Gelei Benedek (1615–1661).
Abrudbányán volt 1815 és 1848 között bánya-törvényszéki ülnök és városi tanácsnok árkosi Gelei József bányatulajdonos.
Id. Gelei József (1801-1862) nemzetőr
Ifj.Gelei József (1823-1899) népfölkelő, közvitéz a 82. honvédzászlóaljban.
Gelei András (1823-1850) altisztként kezdett és főhadnagyként fejezte be a szabadságharcot, több kitüntetést kapott.
Gelei Mihály (1823-1894) – nemzetőr
Gelei Sámuel (1813-1886) – nemzetőr

Gelei Sándor (1830-1879) – nemzetőr

 

Gelei Kálmán Járásbíró Marosújváron 1855 körül.

 

Az első világháború kiemelkedő hőse volt vitéz Geley Ferenc huszár
Az első világháborúban kitüntette magát Gelei János
Az első világháborúban katonáskodott Gelei Kálmán és Gelei Gábor
A második világháborúban harcolt vitéz Geley Sándor huszár
Második világháborúban harcolt Gelei Balogh Lajos a marosvásárhelyi Magyar Királyi „Csaba királyfi” Honvéd Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola növendéke.

Napjainkban, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. (Csaba Királyfi Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola 1940-44)

 

Prof. Dr. Gelei József (1885-1952) biológus, a protozoológia tudósa, a MTA tagja, az Unitárius egyház főgondnoka, az Erdélyi Múzeum-egyesület őre volt.